Szinte naponta kelnek ki újabb és újabb fiókák a Budapesti Állatkertben látható rózsás flamingóknál. Már tizenkilencen vannak, és további fiókák világra jövetele is látható.
Fotó: Bagosi Zoltán
A közönség azt is megfigyelheti, hogyan etetik a felnőttek a fiókákat a flamingókra jellemző speciális begytejjel, amelyre azért van szükség, mert a fiókák csőre ebben a korban még nem alkalmas arra, hogy a kifejlett flamingók táplálékául szolgáló apró élőlényeket kiszűrje a vízből.
Egymás után kelnek ki a fiókák a Fővárosi Állat- és Növénykert rózsás flamingóinál. Az elmúlt három hét során összesen 19 fióka jött a világra, őket már most is látni lehet a felnőtt madarak karcsú lábainak erdejében. Az elkövetkező napokban ráadásul további tojások kikelése is várható.
A flamingók szaporodása és utódnevelése egészen különleges. Jellegzetes fészküket homokból és iszapból építik: a nagy műgonddal kialakított dombocska tetején egy bemélyedést is kiképeznek a tojások számára. Úgy is mondhatnánk, hogy a fészkek miniatűr tűzhányókra emlékeztetnek, amelyek „kráterébe” kerülnek a tojások. Ezek a normál tyúktojásnál valamivel nagyobbak, lúdtojás méretűek. A kotlási idő általában 28-31 nap körül szokott lenni, a fióka ezután bújik elő a tojásból.
A kikelt flamingófiókák egészen mások, mint a felnőttek: nemcsak kisebbek, hanem teljesen máshogy néznek ki. Az alig néhány napos, illetve egy-két hetes madarak testét ugyanis szürke, pihés tollazat borítja, lábaik viszonylag tömzsik, a felnőttekre oly jellemző, sajátosan görbült csőr helyett pedig még csaknem egyenes csőrt viselnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiókák az első pár hónapban nem képesek a felnőtt madarak táplálékául szolgáló, vízben lebegő táplálékszervezetek kiszűrésére. Ehelyett a felnőttek emésztőcsövének felső szakaszán speciális begytej termelődik, ezt csurgatják a fiókák csőrébe. Aki rászán egy kis időt a flamingófiókák megfigyelésére, mindezt saját szemével is láthatja az Állatkertben.
A városligeti intézményben több évtizedes hagyománya van a rózsás flamingók tartásának és szaporításának, olyannyira, hogy a budapesti flamingócsapat évek óta az egyik legjobban szaporodó állatkerti flamingó kolónia egész Európában. A csapat egyedszáma a fiókákkal együtt már a százötvenet is meghaladta.
A flamingók a nagyközönség körében is viszonylag jól ismert gázlómadarak, de azt kevesen tudják, hogy hat különböző fajuk létezik. Ezek közül a Fővárosi Állat- és Növénykertben a rózsás flamingókkal (Phoenicopterus roseus) foglalkoznak. Ez a faj Afrikában, a Közel-Keleten, Dél-Ázsiában, illetve Európa déli részén honos. Európai élőhelyei közül különösen a Rhône folyó deltája számít jelentősnek. Igen ritka kóborlóként néha még hazánk területére is eljuthatnak.
A flamingófiókákon kívül sok más kisállat is cseperedik most a Budapesti Állatkertben. Az elmúlt hetekben-hónapokban többek között a tapíroknál, az ázsiai vadkutyáknál, a kétpúpú tevéknél, illetve a tarvarjaknál, a fekete hattyúknál és a pelikánoknál is gyermekáldás volt, sőt a prérikutya kölykök is egyre gyakrabban merészkednek elő.