Kádári kisember vagy vidéki értelmiségi? Feltörekvő fiatal vagy felső középosztály? Netalán az elit? Egy felmérés feltérképezte a magyar társadalmat. Segítségével könnyen beazonosíthatjuk, hova tartozunk és mi a jellemző a saját társadalmi osztályunkra. Megdöbbentő tények következnek!
Tanulságos felmérést tett közzé a GfK piackutatói és az MTA társadalomkutatói: 13560 embert online kérdőívvel, 1000 embert pedig reprezentatív kutatás formájában kérdeztek arról, melyik társadalmi csoportba tartozhatnak és annak az adott osztálynak melyek a legfőbb jellemzői. A tanulmány szerint magyar társadalom rétegei körte formában épülnek egymásra. A legszélesebb alsóbb osztályoktól felfelé haladva egyre keskenyedik. Az osztályok közötti átjárás korlátozott ? míg lejjebb kerülni viszonylag könnyű, addig felsőbb osztályba lépni meglehetősen nehéz.
Az, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozik, több tényező is befolyásolja. Fontos, hogy mekkora jövedelemmel, vagyonnal rendelkezik, milyen az iskolai végzettsége, mivel foglalkozik hivatásszerűen, mennyi embert ismer és ezek az ismerősök mely társadalmi csoportba tartoznak. Sokszor az alapján sorolnak valakit az elitbe, hogy milyen sok a pénze, holott az is fontos, hogyan tölti a szabadidejét, milyen kapcsolatai vannak, és hogyan használja azokat. Sokat elárul valaki pontos társadalmi helyzetéről az, hogy jár-e nyaralni, és ha igen, hová, milyen zenét hallgat vagy éppen összejár-e a barátaival.
A kutatók gazdasági tőke alatt a jövedelmet ? így rendszeres havi fizetést ?, illetve az ingatlant és megtakarításokat magába foglaló összetevőket vizsgálták. A kulturális tőke jelenti egyfelől a magas kultúra fogyasztását (színház, múzeum, komolyzene, könyvek), másfelől pedig az újkultúra fogyasztását (pl. internetezés, közösségi oldalak látogatása, szabadidős sportokba bekapcsolódás, stb.). A kapcsolati tőke egyik formája mennyiségi (ismerősök száma), a másik pedig inkább ezen ismerősök társadalmi helyzete (például ismer e fodrászt, bankárt, tanárt, politikust, stb. és kérhet-e tőle segítséget).
A felmérés megállapításai alapján mindenki könnyen megállapíthatja, melyik társadalmi osztályba tartozik. Íme:
Elit (2 százalék, legfeljebb 200.000 ember)
Gazdagok és a magas kultúra fogyasztói, ugyanakkor kapcsolati szempontból zárt csoport. Nagyon magas körükben a felsőfokú végzettségűek és a budapestiek aránya, státuszuk gyakorlatilag ?örökletes?, hiszen már szüleik is hasonló társadalmi körülmények között éltek.
Felső közép (10,5 százalék, szűk egymillió ember)
Fővárosi és nagyvárosi lakóhelyen élnek, mind a gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke terén jó eredményeket mutatnak. Magasan képzettek, sok embert ismernek és kapcsolataikat jól is használják. Rendszeresen járnak színházba, sok szabadidővel rendelkeznek, sportolnak, aktív közösségi életet élnek.
Feltörekvő fiatalok (6 százalék, mintegy félmillió ember)
Ők azok a fiatalok, akik még szüleik pénztárcáját használják a mindennapokban, de tudásuk, saját és szüleik kapcsolatai révén bármi lehet belőlük. Az újtőke maximális felhasználói: a tudásmenedzsment, az információkezelés vagy a személyes kapcsolatok működtetésének mesterei. A csoport egy részét a fiatalos attitűddel rendelkező középkorúak alkotják.
Vidéki értelmiség (7 százalék, 600.000?700.000 ember)
A vidéki értelmiség mindennel rendelkezik, amivel a felsőbb társadalmi osztályok, de mindenből kevesebb van neki. Ők a kisvárosi tanárok, orvosok, helyi közéleti szereplők, akik mindenkit ismernek. Átlagos, de biztonságos jövedelemmel rendelkeznek, járnak nyaralni, magas a kultúra iránti igényük, többnyire állami alkalmazottak vagy vállalkozók.
Kádári kisember (17 százalék, mintegy másfélmillió ember)
A kádári kisember ?éldegél?. A mindennapokban nehezen, de kijön a jövedelméből, nyaralni nem jár, alig beszél idegen nyelvet, inkább állami munkahelyen dolgozik, ahol irodai foglalkozást űz. Főleg kisebb településen él.
Sodródók (18 százalék, 1,6?1,7 millió ember)
Szüleik nem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. Képzetlenebbek, nincs elég kapcsolatuk, nem járnak színházba, nem olvasnak könyveket, viszont nagyon otthon vannak az újkultúrában. A mindennapoknak élnek, ugyanakkor újkultúra-tudásuk (internet) akár feljebb is viheti őket a társadalomban. A réteg fiataljainak egy jelentős része a ?mamahotel? lakója.
Munkások (16,5 százalék, mintegy másfélmillió ember)
Döntően szakmunkás végzettségűek, viszonylag sok embert ismernek, de kötődéseik alacsony presztízsűek. Kis vagyonnal, jövedelemmel rendelkeznek, és egyáltalán nem fogyasztanak kultúrát, barátokkal ritkán járnak össze, leginkább otthonukban ?tévéznek?. Ha elveszítik az állásukat ? tartalékok híján ? azonnal a leszakadtak osztályába kerülnek át.
Leszakadtak (23 százalék, bő kétmillió ember)
Nem csupán anyagi, jövedelmi, vagyoni helyzetük rendkívül kedvezőtlen, de kapcsolatszegények, kultúrafogyasztásuk pedig elhanyagolható. Jelentős körükben a szakképzetlenek aránya: ha dolgoznak, fizikai vagy mezőgazdasági munkát végeznek, de leginkább munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, segélyezettek, és magas körükben a rokkantak, illetve az öregségi nyugdíjasok aránya. Szüleik is hasonló jellemzőkkel bírnak. Kisvárosi, falusi lakóhelyeken koncentrálódnak, főként körükben jelennek meg az önmagukat romaként meghatározó válaszadók.