A most elfogadott magáncsőd csak kevés bajba jutottnak lesz elérhető, az eladósodott emberek többségének nem nyújt megoldást – a Habitat for Humanity Magyarország szerint.
A Habitat for Humanity régóta szorgalmazza a magáncsőd bevezetését, mert az bizonyos feltételek mellett, – amelyekről a szervezet ajánlásokat küldött el a törvényhozóknak – jó megoldás a lakhatási eladósodottság csökkentésére, de most komoly aggályaik vannak a megszavazott adósságrendezési törvénnyel kapcsolatban.
Túl drága az adósoknak
A szigorú belépési korlátok miatt kevesek számára lesz igénybe vehető, a kb. 180 ezer bedőlt devizahiteles közül még a legoptimistább kormányzati becslések szerint is maximum 25 ezer adósnak segíthet. A törlesztő részletek nem a fizetőképességhez, hanem az ingatlan forgalmi értékéhez lesznek igazítva, ami sokaknak megfizethetetlen. A Habitat komoly problémának tartja azt is, hogy az adós lakhatásának biztosítására sincs elég garancia, különösen akkor, ha lakóingatlanát a csődgondnok értékesíti. A törvény sok fontos részletet, így pl. hogy mi tekinthető „méltányolható lakásigénynek”, a kormányrendeletre bízza.
Nem nyújt segítséget az adósságspirál ellen
Félő, hogy még a Nemzeti Eszközkezelő (NET) többször bejelentett bővítése sem fog minden nehéz helyzetbe került jelzáloghitelesnek segíteni, arról nem is beszélve, hogy a lakáshiteleseken túl sokak lakhatása közműtartozások miatt kerül veszélybe. Utóbbiakon a magáncsőd csak jövő ősztől, a NET pedig egyáltalán nem segít.
Új eszközök bevezetése és régiek visszaállítása lenne a megoldás
A Habitat szerint az adósság- és lakhatási válság hatékony kezeléséhez olyan adósság rendezésre van szükség, ami a kisebb tartozásokkal rendelkezők számára is elérhető, akár az adósság egy részének elengedésével, átütemezéssel és adósságkezelési tanácsadással kiegészítve. A rászorulók részére pedig célzott, központi lakhatási támogatás szükséges
A szervezet szerint valódi megoldást egy központi lakhatási politika jelentene, olyan eszközökkel, mint pl. állami lakástársaság vagy az üres magántulajdonú lakásokat hasznosító szociális lakásügynökségek (SZOL), ami összehozná a bérlőket a tulajdonosokkal, miközben mindkét fél érdekeit is biztosítaná az ügynökség. Egy ilyen szociális alapon működő lakásügynökség sokkal olcsóbban és hatékonyabban oldaná meg a saját otthonhoz nem jutó emberek lakhatási gondjait.