Azok között, akik még nem tanultak online, nem kevesebb mint 52 százalék vagy csak idegen nyelven, vagy egyáltalán nem talált az érdeklődésének megfelelő tananyagot az interneten.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Webuni online oktatási platform felmérése szerint a válaszadók több mint kétharmada idegen nyelvet szeretne online tanulni. A képzés kiválasztásánál elsősorban a tananyag megbízhatóságát, az ingyenességet, valamint az okoseszközökön való elérhetőséget veszik figyelembe. A válaszadók 10 százalékát az online tartalom ára tartotta vissza, 35 százalékuk pedig még bizalmatlan az elektronikus tanulással kapcsolatban, és csak a hagyományos ?papír alapú? oktatásban hisz.
Az internet gyorsulásával és az okoseszközök terjedésével párhuzamosan egyre több online képzést hirdetnek meg a világban, és jelentősen növekszik az igény az elektronikus oktatás iránt. A tendencia hazánkban is érezteti hatását, ám nálunk egyelőre az online tartalmak nem minden esetben felelnek a tanulók elvárásainak. Több magyar nyelvű és magas minőségű tananyagra van szükség ? mondta a kutatás eredményeit értékelve Szalai Zoltán, az MCC igazgatója.
A válaszadók több mint kétharmada, 69 százaléka idegen nyelvet tanulna az interneten, 60 százalékuk valamilyen szabadidős tevékenység fortélyait sajátítaná el, például varró-, virágkötő vagy sakktanfolyamra jelentkezne, 58 százalékuk pedig számítógépes ismereteit bővítené. Az online képzések iránt érdeklődők nagyjából fele, 49 százaléka önfejlesztő tréningen, 34 százalékuk a munkájukhoz szükséges továbbképzésen venne részt.
A felmérésből az is kiderült, hogy a tanulni vágyók a tananyag megbízhatóságát, a korábbi diákok véleményét veszik figyelembe az online képzés kiválasztásakor, de határozott elvárás az is, hogy a tanfolyam ára legalább 50 százalékkal legyen olcsóbb, mint a fizikai találkozásokon alapuló személyes oktatásé, valamint hogy a tartalom az okostelefonokon, tableteken is elérhető legyen.
A kutatás felmérte a hazai e-learning-piacot is, ahol jelentős részben nagyvállalatok, multinacionális cégek nyújtanak képzéseket, amelyek zártak, vagyis csak az alkalmazottak számára elérhetőek, és többnyire kötelezőek is; ilyenek lehetnek például a szakmai továbbképzések vagy a humánerőforrás-tréningek. Fontos szereplők továbbá az egyetemek és a főiskolák, amelyek rendszerint egy online felületet tartanak fent, ahol a diákok rendelkezésére bocsátják a tanulmányaikhoz kapcsolódó tananyagot, az előadások vázlatát vagy a kötelező olvasmányokat, elektronikus formában.
Kis számban fellelhetőek még egyéni oktatók, illetve oktató intézmények is; az utóbbiak zömében saját fejlesztésű honlapokon kínálják az elektronikus tudásanyagot, ám ezek az iskolák gyakran csak viszonylag kevés felhasználót tudnak elérni a magas marketingköltségek miatt, vagy mert az online felületük nem biztosít elég nagy felhasználói élményt ? mondta Pakucs András, a Webuni alapítója.
A nyitott online oktatás példái az úgynevezett ?Youtube-szakértők?, akik a legnagyobb videómegosztó oldalon teszik közzé előadásaikat; komoly hátránya ezeknek, hogy a felhasználónak nagyon nehéz rátalálnia a megfelelő tananyagra, valamint nincs garancia a tartalom frissességére és hitelességére sem. Egyre népszerűbbek manapság a ?Skype-sulik? is, amikor a tanárok a videóhívásokra specializált oldalon adják át tudásukat a diákoknak, sok esetben óradíjas rendszerben. Végezetül külön csoportot alkotnak az innovatív nyelvoktató honlapok, amelyek tematikusan teszik elérhetővé a tananyagot, és saját fejlesztésű elektronikus kiadványokat, munkafüzeket és tankönyveket is kínálnak, természetesen pénzért.
A hazai e-learning oktatás többnyire még csak egyszerű tartalommegosztás, vagyis nem más, mint hogy a tanulók szabadon hozzáférhetnek bizonyos szövegekhez vagy videókhoz az interneten. A valódi oktatás, azaz a tanárok és a diákok interakciójára épülő minőségi képzések még csak kis számban vannak jelen, ám a nemzetközi tendenciákkal egyezően minden bizonnyal a számuk jelentősen emelkedni fog a jövőben ? véli Szalai Zoltán, az MCC igazgatója.