A PwC legújabb, a LinkedIn megbízásából elvégzett kutatása a nem megfelelő pozícióban levő munkavállalók alkalmazásának gazdasági hatásait vizsgálja. A tanulmány bemutatja, hogy a tehetségek nem megfelelő kihasználása mekkora veszteséggel járhat egy vállalat számára.
A PwC által a LinkedIn – a világ legnagyobb online üzleti, szakmai közössége – megbízásából készített legújabb kutatása szerint a munkavállalók kismértékű alkalmazkodóképessége, azaz az átképzésre, új képességek elsajátítására vagy iparágváltásra való alacsony hajlandósága miatt dollármilliárdos veszteségek keletkeznek, és a vállalkozásoknak hatalmas összegeket kell kifizetnie toborzásra.
Az ?Alkalmazkodóképesség a túléléshez? című felmérés során a kutatók a LinkedIn 277 millió munkavállalóból álló hálózatából származó több millió interakciót, valamint a PwC Saratoga adatbázisában, a humánerőforrás- és teljesítménymutatók egyik legfontosabb gyűjteményében szereplő 2600 munkaadótól származó információkat elemezték. A szakértők célja a kutatással, hogy megértsék, mely országok képesek jobban kiaknázni a tehetségeikben rejlő lehetőségeket.
A kutatás 11 piacon belül 5 kulcsfontosságú viselkedésmintát vizsgált, és meghatározta a két legjelentősebb költséget, amelyek együttesen megközelítőleg 150 milliárd dolláros veszteséget jelentenek a gazdaság számára. Ezek:
1)130 milliárd dolláros kiesés a termelékenységben ? a kutatás erős korrelációt állapított meg az vizsgált országok munkavállalóinak alkalmazkodóképessége és a vállalatok teljesítménye között. Ha a piacokon hatékonyabban lehetne az adott képességekkel rendelkező munkavállalókat a számukra megfelelő pozíciókhoz párosítani, ez akár 130 milliárd dollárral növelné a vizsgált 11 piac termelékenységét (ezen belül 65,6 milliárd dollárral Kínáét, 29,3 milliárd dollárral az Egyesült Államokét és 11,7 milliárd dollárral Brazíliáét).
2) Közel 19,8 milliárd dollárnyi kiküszöbölhető toborzási költség – a szükséges képességekkel rendelkező munkavállalók nehézkes felkutatása megnöveli a toborzási költségeket a munkaadók számára. A hosszabbra nyúló felkutatási idő és a nem megfelelő munkavállalók idő előtti távozása a cégtől a vizsgált országok vállalatai számára hozzávetőlegesen 19,8 milliárd dollárral magasabb toborzási költséget jelentenek.
A kutatás méret, fejlettség és iparági összetétel alapján a gazdaságok széles spektrumát elemzi. Minden egyes piacnak van egy munkavállalói alkalmazkodási mutatója, ami a következő öt kulcsfontosságú viselkedésminta alapján kerül meghatározásra: az átlagos munkavállaló általi iparágváltások száma, az átlagos munkavállaló által a teljes karrier során betöltött pozíciók száma, a vállalaton belüli előléptetések átlagos száma a az adott piacon, valamint a rendelkezésre álló nyitott pozíciók száma elosztva az adott piac népességének számával.
A munkavállalói alkalmazkodási mutató egy erős indikátor, amely megmutatja, hogy a piac milyen mértékben képes reagálni a jövőbeni keresletváltozásokra, és nem csupán egy pillanatkép a gazdaság aktuális teljesítményéről. Az egyes országok eredményei jelentősen eltérnek egymástól (lásd a táblázatot), az első helyen Hollandia áll a többnyelvű munkaerejének és nemzetközi üzleti kapcsolatainak köszönhetően.
A fejlődő piaccal rendelkező Kína és India alacsonyabb pontszámokat értek el, mivel kevesebb kiforrott ágazattal rendelkeznek, és a földrajzi méreteik korlátozzák a mobilitást.
Németország és a többi jól teljesítő gazdaság a vártnál alacsonyabb pontszámot értek el, mert specializálódott gazdaságuk ugyan jól működő és stabil ágazatokkal rendelkezik jelenleg, az ország azonban pontosan emiatt nehézkesebben reagál a strukturális változásokra.
Míg a munkanélküliség nő, az állások betöltetlenül maradnak, és a vezérigazgatók aggódnak a növekvő készségbeli különbségek miatt, mondta a kutatás eredményeire Michael Rendell, a PwC HR-szolgáltatások vezetője. Szerinte a kutatás rávilágít, hogy ha a piacokon hatékonyabban lehetne az adott képességekkel rendelkező munkavállalókat a számukra megfelelő pozíciókhoz párosítani, ez akár 130 milliárd dollárral növelné a globális termelékenységet, csökkentené a különbségeket és piaci versenyelőnyt jelentene.
Az országok egyre inkább törekszenek arra, hogy humántőkéjük a megkülönböztetés alapja legyen a globális piacokon. A munkavállalók készségeinek, tudásának, tapasztalatának felmérése azonban a szakértői adatok hiányában eddig kihívást jelentett számukra. Bízunk benne, hogy a jövőben felhasználják kutatásunk eredményeit a munkavállalók hatékonyságának maximalizálása és a lehetőségteremtés érdekében ? mondta Dan Shapero, a LinkedIn HR-igazgatója.
A teljes tanulmány megtalálható a PwC weboldalán.