Halálbüntetés ? ez a legújabb vesszőparipája a kormánynak, Orbán Viktor miniszterelnök ma reggeli szokásos rádiós interjújában is ez volt a vezérfonal. De mi az, amit a populista, hangzatos, ám annál felszínesebb kijelentések fednek? Mi az, ami nem mondanak el nekünk a halálbüntetésről? Hát azt persze, hogy mennyibe fog ez kerülni nekünk.
Előre leszögezzük: nem arról szól ez a poszt, hogy erkölcsi, filozófiai vitát nyissunk a halálbüntetésről. Erre megvannak a jogász és társadalomtudós fórumok, szakértők, és az eddigi tapasztalatok tanulsága. (Melyek alapvetően abba az irányba mutatnak, egyébként, hogy a dolognak nincs visszatartó ereje, ráadásul korlátozza az igazságszolgáltatás egyéb, preventív és nagy hatékonysággal működő eszközeit ? de ezt mi itt nem tudjuk megszakérteni). Amit mi ezen az oldalon tudunk tenni, az, hogy elgondolkodunk rajta: mit mutatnak a pénzügyek a halálbüntetéssel kapcsolatban?
Egyértelműen a legtöbb tapasztalat és az általunk használt adatok is Egyesült Államokból származnak. (Igen, ott szövetségi államrendszer van, az nem ugyanaz, nyilván ? a pénzügyek azonban könnyedén alkalmazhatók más országokra, így például ránk is.) Ezeket használjuk tehát gondolatébresztőnek.
Azok az államok, melyek alkalmazzák a halálbüntetést drágán megfizetnek ezért a luxusért. Texasban az adófizetőknek egyetlen ilyen végkimenetelű ügy 2,3 millió dollárjába kerül évente átlagosan, ez kb. háromszor annyi, mint a legnagyobb biztonsági szintű magáncellában tartani valakit 40 évig. Floridában ugyanez 3,2 millió dollár. A pénzügyi problémákkal küzdő Kaliforniában már utánaszámoltak, hogy az állam évi 90 millió dollárt takaríthatna meg, ha eltörölnék a büntetést. A New York állami büntetés végrehajtó hivatal pedig annak számolt utána, hogy ha bevezetnék, akkor az 118 millió dollárral dobná meg a büdzsét. (Az adatok különböző amerikai kormányzati oldalakról és újságcikkekből származnak, itt bőven van még bizonyíték arra, hogy a halálbüntetés jóval drágább más végrehajtásoknál.)
Érdekes, és egyáltalán nem véletlen, hogy az Economist nyomtatott kiadásában 2009-ben megjelent cikk éppen azt vesézi ki, hogy a recesszióba csúszó államok hogyan kezdik újragondolni, hogy megéri-e nekik ez a pluszkiadás. A cikk címe önmagáért beszél: Saving lives and money (Életet és pénzt menteni). A cikk megjegyzi, hogy az 50 államból csak 14-ben tiltották be a halálbüntetést, a gazdasági válság beköszöntével azonban már 8 állam kezdett el azon gondolkodni, hogy szintén eláll tőle a költségek miatt. Külön kiemeli, hogy azok, akik a halálbüntetés ellen érvelnek rámutatnak: magasabb a bűnözési ráta több olyan államban is (pl. Texas, Oklahoma), ahol van, mint ahol nincs.
Más cikkek és tanulmányok pedig arra mutatnak rá, hogy a legtöbb halálbüntetést alkalmazó államban az okozza a fejtörést, hogyan csoportosítanak át keretet más olyan preventív eszközre, amellyel valóban vissza lehetne szorítani a bűnözést, miközben a büdzsét pont a halálbüntetés-rendszer fenntartása (perek, eljárásrend, hivatali munkaórák, stb.) feszíti.
A dologról nagyon érdekes konklúziót olvasni abban a tézisben, amit Richard C. Dieter, a The Death Penalty Information Center ügyvezető igazgatója írt az FNSA szervezet (Feminism and Nonviolence Studies Association) oldalán a halálbüntetés politikai manipulációra való alkalmazásáról: ?Mi az, ami ilyen magas költést indokol egy ennyire nem hatékony programra? A válasz részben abban rejlik, hogy egyes politikus a halálbüntetés promótálásával szeretnének híveket toborozni. Annak ellenére, hogy a dolog nem menne át a legtöbb kormányzati projektnél kötelező költséghatékonysági szűrőn, a halálbüntetést szorgalmazó politikusok azt remélik, hogy politikai tőkét tudnak kovácsolni belőle, és arra használják, hogy markánsan megkülönböztessék magukat politikai ellenfelüktől. Érdemes megfigyelni, hogy általában nem, mint alternatívát kínálják fel ezt a megoldást, más olyan bűnmegelőző eszközzel együtt, amiért végül az állampolgároknak fizetnie kell. Inkább rájátszanak a köz bűnözéstől való félelmére, és olyan atmoszférát teremtenek, ahol az extrém nézet a nyerő. A retorikából így lesz politika, az emberek pedig majd fizetnek.?
Tényleg ezt akarjuk? Sokat fizetni azért, ami nem működik, hogy ne maradjon pénzünk arra, ami esetleg működne?