?Ha most egy vállalat leáll az innovációval, az holnapután piacot veszít? ? állítja Skultéty Tamás, a Bay Zoltán Nonprofit Kft. ügyvezetője, aki két éve, a for-profit szférából érkezett az állami támogatás nélkül működő, állami szervezethez. Az intézmény ügyvezetője még júniusban beszélgetett a Millásreggeli műsorvezetőivel a húsz éves intézmény átalakításáról, a szervezet szolgáltatásairól, a holnap nyereségéről.
Valószínűleg csak kevesen tudják, mivel foglalkozik a szervezet?
Sajnos ma még csak egy nagyon szűk szakmai réteg van tisztában azzal, hogy pontosan mivel foglalkozunk. Ennek egyik oka, hogy nagyon speciális tevékenységek tartoznak a szervezet feladatköréhez, másrészről az elődök nem igazán törődtek az intézmény tevékenységének a népszerűsítésével. Ez nagy kár, hiszen ugyanúgy szolgáltatásokat nyújtunk, termékeket fejlesztünk, mint bármelyik, hasonló profilú piaci szereplő.
Egyfajta elefántcsont-toronyként kezelték a szervezetet?
Tulajdonképpen igen. A Bay Zoltán Nonprofit Kft. korábban közalapítványként működött, gazdaságilag nagyon rossz állapotban volt, és nem szívesen mutatta meg magát a szélesebb nyilvánosság előtt. Állami háttérintézményként mindig megmenekült a csődtől, függetlenül az eredményektől vagy attól, hogy a rendszer veszteségesen működött. Amikor két évvel ezelőtt átvettem az intézmény vezetését, akkor egy gazdaságilag rossz állapotban lévő szervezet volt. Nagyon sok jó ötlet fiókban, polcon, dossziéban, pályázati elszámolásban, tudományos cikkben porosodott. Az olyan fogalmak, mint ?üzleti alkalmazás?, ?termékfejlesztés?, ?spin-off kultúra?, ?kockázati tőke?, ?szakmai befektetők?, szitokszónak számítottak. Ebben a közegben – a poroszos típusú kutatási világban ? ezek a mai napig eléggé nehezen eladható szlogenek, miközben a világ ontja magából az ilyen típusú alkalmazott kutatási eredményeket.
A Bay Zoltán Nonprofit Kft. esetében is hasonló folyamatokat kell menedzselni, mint egy for-profit szervezetnél. Kézenfekvő a döntés, hogy az intézmény élére olyan vezető kerül, aki az üzleti világból jön. Hogy értelmezte ez a ?poroszos? közeg a profitorientált szemléletet?
Egyszerűen kiálltam az emberek elé és elmondtam, hogy mit fogok csinálni. A tervezett intézkedések életszerűek voltak. A piac szabályai szerint kezdtünk el működni és az eredményeink azt mutatják, hogy ez bevált: két éve 1,4 milliárd árbevétellel és több százmillió forint veszteséggel vettem át a céget. A tavalyi évet 2,6 milliárdos bevétellel és 50 millió forintos nyereséggel zártuk. Az építkezés egy nagyon beragadt struktúrából indult és valóban nem volt egyszerű megváltoztatni a cégkultúrát. Számtalan új és régi kolléga feladatát, pozícióját, eljárásokat kellett újradefiniálni, végig szem előtt tartva, hogy ez egy vállalat. Több milliárdos vállalat, több száz munkavállalóval. Tudatosítani kellett, hogy a piaci szabályok ugyanúgy vonatkoznak ránk, de esetünkben az, hogy állami cég vagyunk előny, és nem hátrány. A legtöbb országban az állam a legnagyobb megrendelő a piacon. Ahelyett, hogy feltett kézzel, anyagi támogatás reményében közelítek a tulajdonos felé, megrendeléseket próbálunk behozni és igyekszünk profitorientáltan kiszolgálni a megrendelőinket, függetlenül attól, hogy az államról, vagy egy piaci szereplőről van szó. Ez már csak azért is létkérdés, mert állami cég vagyunk, de semmilyen állami támogatást nem kapunk.
Miben változtattak?
A mai világban ilyen árbevételt és ilyen nyereségtartalmat nem egyszerű behozni. Volt tartalék a rendszerben. A sikerhez az is hozzájárult, hogy új piacokra is kiléptünk és mindezt a korábbinál profibban tettük: jobban megválogattuk, hogy milyen pályázatokon és milyen partnerekkel indulunk el. Az ésszerűsítés eredményeként a 2013-as és 2014-es évünk már megvan. Ez az jelenti, hogy az a költségvetés, amellyel rendelkeznünk kell, az előttünk álló másfél évben biztosított. Folyamatosan azt tapasztalom, hogy a magyar kreativitás, a tudás, a kapcsolatrendszer az ? ha jól menedzselik ? akkor tényleg képes világszínvonalon teljesíteni. A múltban is sokszor volt példa erre, de egyszerűen nem adták el.
Állami tulajdonú szervezet, de nincsen finanszírozás. Non-profit szervezet, tehát nem vár el osztalék formájában megjelenő nyereséget az állam a cégtől.
A non-profit nem azt jelenti, hogy nem szabad nyereséget termelni. Nyereséget kell termelnünk, hogy a nyereséget visszaforgathassuk a szervezetbe. Az infrastruktúránk, a berendezéseink, a személyzetünk, az eljárások, a külföldi utazások, a konferenciákon való részvétel. Ezekhez pénz kell, ezt meg kell termelni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kutatóknak csak olyan dolgokkal kell foglalkozniuk, ami biztosan profitorientált. Bízom benne, hogy pár éven belül el fogjuk érni azt a tudásbázist, hogy bizonyos kérdésekben az aktuális kormányzatnak stratégiai partnerei tudunk lenni és képesek leszünk iparági lobbi nélkül szakértői véleményt adni a döntéshozóknak.
Hogy néz ki az intézmény, milyen a felépítése, mik a kutatási témáik?
Alapvetően alkalmazott kutatással foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy nagyon közeli kapcsolatban vagyunk a felhasználókkal. Az előállított végtermékek prototípusok, eljárások, módszerek, know-how-uk, szabadalmak, formaoltalmak, tehát megfogható, a közvetlen innovációs folyamatba, a termékfejlesztésbe beépíthetőek. Jó példa erre a közelmúltban kötött együttműködés, amelynek keretében egy sikeres technológia transzfer folyamat eredményeként licensz szerződést kötöttünk az Aluinvent Zrt-vel az úgynevezett Aluhab technológia hasznosítására. A kutatás eredményeként létrejött technológia segítségével előállított, habosított alumínium amellett, hogy újraolvasztható, szerkezeti anyagként is használható, szabályozható és mindemellett tökéletesen újrahasznosítható. A befektető célja a fémhabosítási eljárással készíthető – a műanyagnál szilárdsági mutatók tekintetében jobb eredményeket produkáló – alumínium bázisú termékek nagyüzemi előállítása. Ez egy alkalmazott kutatási technológiának a szinergiájából létrejövő fejlesztés. A világ legnagyobb cégei millió ilyen kutatási projektet menedzselnek, különböző társkutató-intézetekkel, hogy olyan végeredményeket tudjanak elérni, amely sorozatgyártásban fut ki.
Mit tudnak Önök, amit mások nem?
Manapság hihetetlenül kelendő szolgáltatásnak számít, ha egy szervezet interdiszciplináris, tehát a határterületeken összetett mérnöki szolgáltatást képes nyújtani. Nagyon magasan kvalifikált, kiváló szakembereink vannak, akik – ha bejön egy speciális igény egy multinacionális cégtől – akkor képesek a komplex feladatot megoldani, függetlenül attól, hogy szerkezetintegritásról, mechatronikai vizsgálatról vagy kockázatmenedzsmentről van szó. Számtalan multinacionális céggel rendszeres az együttműködés. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy fenntartsuk ezeket a szakmai kapcsolatokat és a legnagyobb cégeknek folyamatos, minőségi szolgáltatást biztosítsunk. Ezek nem pusztán elméleti síkon létező kutatások: fejlesztéseinket számtalan helyen, például a MOL-nál, nagyobb gyógyszergyáraknál, ipari felhasználóknál, napi rendszerességgel, élesben használják.
Milyen arányban oszlik meg a szervezetnél a versenyszférától érkező, egy konkrét probléma megoldására fókuszáló megbízás, és mekkora volumenben folynak saját kutatások, amelyeket esetleg felkínálnak a versenyszférának?
Az arányok úgy néznek ki, hogy a pályázati pénzek ? amelyeknek döntő többsége közvetlen uniós forrás ? az árbevételünk 60 százalékát teszi ki. A negyven százaléka az árbevételünknek már vállalati áru: tehát a piacon, versenyben, tenderben a Magyarországon és külföldön elnyert megbízások, ahol pontos határidők, feladatok vannak. A saját ötleteknek a menedzselése az egy újonnan elindított folyamat. Nagyon komoly dilemma a házon belül, hogy mekkora teret engedjünk a saját kútfőből származó ötleteknek. Az is gyakran felmerülő kérdés, hogy mikor kell megállni és azt mondani, hogy ez már annyira profitorientált, hogy ki kell szervezni. Vannak olyan piaci küszöbök, amelyeket egy kutatási intézetnek nem szabad átlépnie, mert túlságosan betüremkedik a for-profit világba. Egyszerűen az innovációba kell fektetni. Ilyenkor jöhetnek a spin-off-ok, jöhet a kockázati tőke, a szakmai befektető.
Mik a tapasztalatok? Mire van igény a piaci szereplők körében?
Az autóipari beszállítói kör esetében, az ipari lézertechnológiáknál azt látjuk, hogy sorra megjelentek olyan nagy beszállítók, akiknek vannak fejlesztési igényeik, vannak problémáik, akiknek van K+F pénzük, és azt mondják, hogy Magyarországon akarja elkölteni. Azt gondolom, hogy az alkalmazott kutatás egy végtelen történet, és félelmetes pénz van benne a világban. Erre egy példa: az elkövetkező hét évben csak uniós forrásból 80 milliárd euró kifejezetten az alkalmazott kutatás támogatására megy. Ez a holnap pénze, a holnap nyeresége. Ha most egy vállalat leáll az innovációval, az holnapután piacot veszít.
