Jászai Mari a legnagyobb magyar tragika, akit már kortársai is a színházi szcéna nagyasszonyának neveztek, és az utókor is joggal helyezi a honi színháztörténet piedesztáljára. Pályája során mintegy háromszáz szerepet játszott el. Sokan a deklamáló színjátszás utolsó nagy alakjának tartották, miközben a természetes stílus első képviselői is állították: archaizáló habitusával képes volt alkalmazkodni más stílusokhoz is, anélkül, hogy bármennyit feladott volna színészi személyiségéből. Mindemellett emlékiratai, számos publikációja bizonyítja, hogy nemcsak a hivatásában elkötelezett színművész volt, hanem a világ megjavításán elmélkedő „társadalmi lény”. Szenvedélyessége, publicisztikáiban is megjelenő kíméletlen kritikai hangvétele miatt persze sok ellensége is akadt. A hat elemit végzett színésznő szerelmi viszonyaival, különcségeivel, önmagával is kíméletlen, olykor zavarba ejtően őszinte írásaival maga szolgáltatott anyagot a támadásokhoz. A klasszikus színjátszás Nagyasszonya voltaképpen az önállóságot bátran vállaló modern kori nőtípus első, és mindjárt legmerészebb képviselője volt.

Katona Csaba, történész

Videó:

Hang:

Feliratkozás: Apple Podcasts | Spotify | TuneIn | RSS