Nógrádi Szontágh Pál a fõrendiház tagja, belsõ titkos tanácsos, a reformkori Nógrád vármegyei nemesi ellenzék egyik vezetõje. Jogi tanulmányai után jurátus lett, majd Nógrád vármegyében mûködött mint jegyzõ és szolgabíró. Az 1847. évi országgyûlésen Ligetbánya szabad királyi város által országgyûlési követté választották. 1848-ban fogalmazó lett a bécsi magyar minisztériumban Esterházy Pál herceg elsõ magyar külügyminiszter és ennek államtitkára, Pulszky Ferenc mellett, Henszlmann Imrével együtt. Azzal vádolták, hogy segítette Bem József Bécsbõl való menekülését és ezért kétévi börtönre ítélték. Olmützben raboskodott. Kiszabadulása után, 1850-tõl élt horpácsi birtokán, Madách Imrével való bensõséges barátsága nagy hatással volt Madáchra. Madách Imre több alkalommal megfordult barátja horpácsi birtokán, bízva nagy mûveltségében, irodalmi felkészültségében minden mûvét megmutatta barátjának, és Az ember tragédiája kéziratát is az õ buzdítására küldte meg Arany Jánosnak. Szontágh Pál a Kisfaludy Társaság alapító tagja és lelkes támogatója volt. Szontágh Pál halála után birtokát Mikszáth Kálmán vásárolta meg 1904-ben. Az 1861. évi képviselõválasztáson még eredménytelenül indult. Tisza Kálmán pártjához tartozó képviselõként 1865-ben a Nógrád vármegyei balassagyarmati, 1869-ben a Csanád vármegyei nagylaki, 1872-ben és 1875-ben a Somogy vármegyei tabi kerület választotta országgyûlési képviselõjéül; mint ilyent, a másik Szontágh Pál Gömör vármegyei képviselõtõl való megkülönböztetés érdekében, nógrádi Szontágh Pálnak nevezték. Tisza Kálmán egyik bensõ barátja és a balközép vezéralakja volt; nagy szerepe volt a fúzió létrehozásában. 1878-tól fogva egészen 1887-ig ismét a balassagyarmati kerületet képviselte. Két ízben volt (1879-ben és 1881-tõl 1887-ig) a képviselõház alelnöke volt és mint ilyen, elnyerte a belsõ titkos tanácsosi méltóságot. 1887-ben a király a fõrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. (Forrás: Wikipédia)
